Megőrizni, ami értékes. Eltérő emberkép az Alkotmányban és az Alaptörvényben – Alapjogokért Központ Blog
Skip to content →

Megőrizni, ami értékes. Eltérő emberkép az Alkotmányban és az Alaptörvényben

A Kovács István, Szánthó Miklós és Törcsi Péter szerzőközösség tanulmányában elsőként azt a rendkívül izgalmas kérdést feszegeti, hogy a közgazdaságtan módszertani univerzalizmusa vajon kiterjed-e az alapjogok speciális területére is. Az minden vitán felül áll, hogy egy alapjogi szabály vagy gyakorlat bírhat közvetlen gazdasági következményekkel, elegendő, ha az Alkotmánybíróság jogállamiság klauzulából levezetett szociális tárgyú határozataira gondolunk. Természetesen nem az alapjogok kizárólagosan költség-haszon elemzéssel történő vizsgálatát szorgalmazzák, mert a haszon közgazdaságtani fogalmát értelmezhetetlennek tartják az alapjogok vonatkozásában. Álláspontjuk szerint azonban egy alapjog terjedelmének meghatározásakor, az alapjog hatékony működéséhez szükséges szabályok megalkotásakor igenis legitim vizsgálati módszer lehet a gazdasági elemzés.

A gazdasági, illetve a viselkedési közgazdaságtani vizsgálatot azonban nem csak az alapjogok vonatkozásában tartják gyümölcsözőnek, hanem szélesebb politikai folyamatok elemzésére is hasznosnak ítélik. Ennek megfelelően tanulmányukban a 1989-90-es rendszerváltás, illetve alkotmányozás folyamatát is e módszertan segítségével értelmezik. Ez alapján jutnak arra a meglepő következtetésre, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalóasztalainál ülő felek döntéseit a saját irracionális félelmeik (is) vezérelték.

A szerzői triumvirátus az 1989-90-ben átírt Alkotmányt „preferencia-semlegesnek” ítéli, míg az Alaptörvényt értéktelítettnek látja. A klasszikus közgazdaságtan nyelvezetét felhasználva állapítják meg, hogy az Alkotmány egy olyan idealizált „homo oeconomicust” feltételezett, aki a racionális várakozások elve alapján (korlátozott) optimalitással a legeszményibb vagy legjobb döntéseket hozza. Ezzel szemben az Alaptörvény emberképe véleményük szerint inkább közelebb áll a valóságban is létező homo sapienshez, egyféle közösségi lényhez, kinek viselkedését legfeljebb a józan ész, de semmiképpen sem a vegytiszta racionalitás jellemzi. Hogy alátámasszák ezt az általános kijelentést, tanulmányuk végén áttekintik az Alaptörvény egyes lényeges szakaszait, melyek ezt, az emberképet illető, nagy jelentőségű elmozdulást tükrözik.

Published in Egyéb